Sződy Judit szoptatási szaktanácsadó IBCLC
Kismama magazin
2008. 01. 29.
Kismama magazin
2008. 01. 29.
Amikor megszületik a kisbaba, az örömhöz többnyire némi bizonytalanság is társul. Ekkor záporozni kezdenek a kért és kéretlen tanácsok.
1. Ne szoptass túl hosszan és túl gyakran, mert kisebesedik a melled!
2. Attól lesz több tejed, ha sokat iszol, eszel, és sokat pihensz!
3. Minden szoptatás után üresre kell fejni a melled!
4. Három/négy óránként szoptass, különben soha nem tanul rendet a gyerek.
5. Két szoptatás közt adj neki teát!
6. Ha nem elég feszes a melled, várj a szoptatással, amíg meg nem telik!
7. Ha gyógyszert szedsz, nem szoptathatsz!
8. Ha sír, biztosan éhes – pótlást kell neki adni!
9. Egy ekkora gyereknek már muszáj valami mást is ennie!
10. Válaszd el, ez a tej már nem ér semmit!
A tanácsadók jót akarnak – ám sajnos nem mindig érik el a céljukat, sőt sokszor rontanak a helyzeten. A szoptató anya szervezete és a szopó kisbaba nagyon érzékeny a változásokra, ezért akár csak egy rossz tanács megfogadása is olyan nehézségeket okozhat, amelyeket több hetes küzdelem árán lehet megszüntetni – ha az anya elég kitartó, és megtalálja a megfelelő segítséget. Lássuk a leggyakoribb – és legrosszabb tanácsokat.
1. Ne szoptass túl hosszan és túl gyakran, mert kisebesedik a melled!
Valójában nem a hosszú szoptatás miatti „felázás” okozza a mellbimbó sérüléseit, sokkal inkább az, hogy a baba nem kapja be elég mélyen a mellet, és csak a bimbót szívja. Akár néhány ilyen alkalom is elég ahhoz, hogy érzékennyé, sebessé váljon a bőr. Ilyenkor nem segít a szoptatás idejének korlátozása. A rövid ideig tartó, ritka szoptatás viszont oda vezethet, hogy a baba nem jut elég tejhez, a mell pedig ingerhez, noha ez a bőséges tejtermeléshez szükséges lenne. A kicsi pótlást kap, elindul az ördögi kör, amely a tejmennyiség jelentős csökkenéséhez, végül a nagyon korai elválasztáshoz vezet.
2. Attól lesz több tejed, ha sokat iszol, eszel, és sokat pihensz!
Az erőltetett ivás nemhogy használna, de még árthat is a tejtermelésnek. Testünk sokkal bonyolultabb annál, hogy az „itt bemegy – ott kijön” elve érvényesüljön. A hormonális szabályozás éppen ellentétesen válaszol erre a „beavatkozásra”, mint ahogy józan paraszti ésszel gondolnánk. A sok evés pedig nem vezet máshoz, mint a hízáshoz. A női test még szegényes táplálékfelvétel mellett is képes elegendő tejet termelni. A pihenés sem segít önmagában a tejtermelésen, bár való igaz, a pihent, kiegyensúlyozott anyának könnyebben megy a szoptatás.
3. Minden szoptatás után üresre kell fejni a melled!
Igény szerinti szoptatás esetén nincs szükség rendszeres fejésre. Az is kérdés, hogy ha azt mondjuk: „minden szoptatás után”, vajon mit csináljunk, amikor az újszülött fél órával az előző evés után ismét jelentkezik? A szoptatás és a fejés összefolyik. Ilyenkor fordul elő, hogy az anya – mivel úgy érzi, hogy a kifejt mellben már nincs semmi –, a tejet azon frissiben odaadja a babának, cumisüvegből. És mit értünk azon, hogy „üresre”? A mell soha nem lesz üres, hiszen a tej folyamatosan termelődik. Ha arra törekszünk, hogy az utolsó cseppig fejjünk, azzal jelentős tejtúltermelést is előidézhetünk. A túl bőséges tejtermelés az anyának is kényelmetlen, és a baba számára sem előnyös. Ha már elkezdte a rendszeres fejést, de fárasztónak tartja, csak fokozatosan hagyja abba, nehogy túltelítődjön a melle, és emiatt jelentősen csökkenjen a tej mennyisége!
4. Három/négy óránként szoptass, különben soha nem tanul rendet a gyerek.
A csecsemőnek nem az a feladata, hogy rendet tanuljon. Éppen elég dolga van azzal, hogy alkalmazkodjon a külvilághoz. Az első napokban még épphogy cseresznye nagyságú a baba gyomra, hogy várhatnánk el, hogy ilyen kis mennyiségű táplálékkal (folyadékkal) kibírja három órán keresztül? Ám az újszülöttkort „kinőve” sem alkalmas minden apróság szervezete arra, hogy három órát várjon a következő etetésre: az emésztés irama és az emberi tej összetétele gyakoribb táplálkozásra készteti. Arról nem is beszélve, hogy a szopás számára nem csak evést jelent, hanem az érzelmi biztonságot is így kapja meg. Ezt a feltöltődést végképp lehetetlen órára beprogramozni…
A három-négy óránkénti szoptatás sok nő esetében kevés a megfelelő mennyiségű tej termelődéséhez, így legtöbbször éppen ez a túl korai kiegészítés és elválasztás oka.
5. Két szoptatás közt adj neki teát!
A „teáztatás” az egyik legmakacsabb tévhit, amely a múltból ránk maradt. Az újszülött meglehetősen bőséges folyadéktartalékokkal jön világra, ha engedik gyakran szopni, akkor a kis mennyiségű kolosztrum is elegendő arra, hogy szomját oltsa. Amikor belövell a tej, még tudományos alapokon is elég nehéz megmagyarázni, hogy vajon miért lenne szükség folyadékpótlásra. Az anyatej táplálék és egyben szomjoltó is. Ha a kicsi szomjas, mellre kell tenni. A teáztatással egy sor fölösleges kockázat jelenik meg a baba életében:
– értékes anyatej helyett értéktelen (sőt, néha veszélyes) folyadékot kap;
– csökken az étvágya és a szopási kedve, ezért csökkenhet az anyatej mennyisége;
– a cumisüveg miatt megváltozhat a szopási módszere: rosszul kap rá a mellre, csak szívogatja, majd kilöki. A baba éhen marad, a mellbimbó megsérülhet.
– rászokik a cumisüvegre, később nehéz lesz leszoktatni;
– a teában és a cumin elszaporodó kórokozók megbetegíthetik a babát, de mindenképpen befolyásolják a bélflóráját.
6. Ha nem elég feszes a melled, várj a szoptatással, amíg meg nem telik!
Természetes folyamat, hogy a mellek első hetekben tapasztalt feszessége elmúlik. Ha beáll a kereslet-kínálat megfelelő aránya, megszűnik a túltermelés. A feszességért különben sem csak a tej mennyisége felelős, hanem a szülés utáni időszakban fellépő átmeneti ödéma is. Az első hónap vége felé ez jelentősen csökken – de tejünk továbbra is lesz elég. Ha két szoptatás között húzzuk az időt, éppen az ellenkezőjét érjük el annak, amit szeretnénk. Lehet, hogy az adott szoptatáshoz több tej áll majd a baba rendelkezésére, de a másnap-harmadnap már hiába várjuk ezt az eredményt: szervezetünk a tejtermelés csökkentésével válaszol a ritkább szoptatásra.
7. Ha gyógyszert szedsz, nem szoptathatsz!
Sajnos sok baba szoptatása bukik meg ezen a ponton! A szoptatás és a gyógyszerszedés többnyire összeegyeztethető. A kezelőorvos alaposságán múlik, hogy megkeresi-e a megfelelő gyógyszert vagy kezelési módot az anya számára, és felvilágosítja-e arról, hogy a szoptatás abbahagyása vagy az anya gyógyszerszedése jelent-e nagyobb kockázatot a baba számára.
8. Ha sír, biztosan éhes – pótlást kell neki adni!
A kisbabák rengeteg dolog miatt sírhatnak, nem kell azonnal az éhezésre gondolni. Az éhezés jele nem pusztán a sírás. Ha a csecsemő gyarapszik, naponta legalább öt pisis pelusa van, és az első hat hétben napi több kakis pelenkát is találunk, szinte biztos, hogy nem az éhség miatt sír. A gyakoribb szoptatástól néhány nap múlva erőteljesen beindul a tejtermelés. Az indokolatlanul adott pótlás hatására viszont csökken a tej mennyisége. Ezenkívül az 5. pontban felsorolt veszélyekkel is számolnunk kell.
9. Egy ekkora gyereknek már muszáj valami mást is ennie!
Az „ekkora” jelzőt sajnos a mai napig sokan a három-négy hónapos babákra értik. A csecsemőknek fél évig nincs szükségük az anyatejen kívül másra, de sokan még féléves kor után is csak kóstolgatnak, akár hónapokig. Az anyatej kielégíti táplálék- és folyadékigényüket. Az egyéb ételek erőszakos bevezetése (a gyerek tömése, kiéheztetése) későbbi táplálkozási problémákhoz vezethet.
10. Válaszd el, ez a tej már nem ér semmit!
Az anyatej összetétele folyamatosan változik, de értéke a gyerek szempontjából állandó marad. Mindig fontos tápanyagokat, ásványi sókat, vitaminokat és immunanyagokat tartalmaz. A szopás ráadásul a gyereknek és az anyának egyaránt fontos érzelmi támaszt jelenthet. A hirtelen (és értelmetlen) elválasztás mindkettőjüket megviseli. Az elválasztásnak sok elfogadható oka lehet (például súlyos betegség, halaszthatatlan és a babára káros orvosi vagy gyógyszeres kezelés, az anya túlterheltsége), de az anyatej minőségi romlására hivatkozni semmiképpen sem tisztességes dolog.
2. Attól lesz több tejed, ha sokat iszol, eszel, és sokat pihensz!
3. Minden szoptatás után üresre kell fejni a melled!
4. Három/négy óránként szoptass, különben soha nem tanul rendet a gyerek.
5. Két szoptatás közt adj neki teát!
6. Ha nem elég feszes a melled, várj a szoptatással, amíg meg nem telik!
7. Ha gyógyszert szedsz, nem szoptathatsz!
8. Ha sír, biztosan éhes – pótlást kell neki adni!
9. Egy ekkora gyereknek már muszáj valami mást is ennie!
10. Válaszd el, ez a tej már nem ér semmit!
A tanácsadók jót akarnak – ám sajnos nem mindig érik el a céljukat, sőt sokszor rontanak a helyzeten. A szoptató anya szervezete és a szopó kisbaba nagyon érzékeny a változásokra, ezért akár csak egy rossz tanács megfogadása is olyan nehézségeket okozhat, amelyeket több hetes küzdelem árán lehet megszüntetni – ha az anya elég kitartó, és megtalálja a megfelelő segítséget. Lássuk a leggyakoribb – és legrosszabb tanácsokat.
1. Ne szoptass túl hosszan és túl gyakran, mert kisebesedik a melled!
Valójában nem a hosszú szoptatás miatti „felázás” okozza a mellbimbó sérüléseit, sokkal inkább az, hogy a baba nem kapja be elég mélyen a mellet, és csak a bimbót szívja. Akár néhány ilyen alkalom is elég ahhoz, hogy érzékennyé, sebessé váljon a bőr. Ilyenkor nem segít a szoptatás idejének korlátozása. A rövid ideig tartó, ritka szoptatás viszont oda vezethet, hogy a baba nem jut elég tejhez, a mell pedig ingerhez, noha ez a bőséges tejtermeléshez szükséges lenne. A kicsi pótlást kap, elindul az ördögi kör, amely a tejmennyiség jelentős csökkenéséhez, végül a nagyon korai elválasztáshoz vezet.
2. Attól lesz több tejed, ha sokat iszol, eszel, és sokat pihensz!
Az erőltetett ivás nemhogy használna, de még árthat is a tejtermelésnek. Testünk sokkal bonyolultabb annál, hogy az „itt bemegy – ott kijön” elve érvényesüljön. A hormonális szabályozás éppen ellentétesen válaszol erre a „beavatkozásra”, mint ahogy józan paraszti ésszel gondolnánk. A sok evés pedig nem vezet máshoz, mint a hízáshoz. A női test még szegényes táplálékfelvétel mellett is képes elegendő tejet termelni. A pihenés sem segít önmagában a tejtermelésen, bár való igaz, a pihent, kiegyensúlyozott anyának könnyebben megy a szoptatás.
3. Minden szoptatás után üresre kell fejni a melled!
Igény szerinti szoptatás esetén nincs szükség rendszeres fejésre. Az is kérdés, hogy ha azt mondjuk: „minden szoptatás után”, vajon mit csináljunk, amikor az újszülött fél órával az előző evés után ismét jelentkezik? A szoptatás és a fejés összefolyik. Ilyenkor fordul elő, hogy az anya – mivel úgy érzi, hogy a kifejt mellben már nincs semmi –, a tejet azon frissiben odaadja a babának, cumisüvegből. És mit értünk azon, hogy „üresre”? A mell soha nem lesz üres, hiszen a tej folyamatosan termelődik. Ha arra törekszünk, hogy az utolsó cseppig fejjünk, azzal jelentős tejtúltermelést is előidézhetünk. A túl bőséges tejtermelés az anyának is kényelmetlen, és a baba számára sem előnyös. Ha már elkezdte a rendszeres fejést, de fárasztónak tartja, csak fokozatosan hagyja abba, nehogy túltelítődjön a melle, és emiatt jelentősen csökkenjen a tej mennyisége!
4. Három/négy óránként szoptass, különben soha nem tanul rendet a gyerek.
A csecsemőnek nem az a feladata, hogy rendet tanuljon. Éppen elég dolga van azzal, hogy alkalmazkodjon a külvilághoz. Az első napokban még épphogy cseresznye nagyságú a baba gyomra, hogy várhatnánk el, hogy ilyen kis mennyiségű táplálékkal (folyadékkal) kibírja három órán keresztül? Ám az újszülöttkort „kinőve” sem alkalmas minden apróság szervezete arra, hogy három órát várjon a következő etetésre: az emésztés irama és az emberi tej összetétele gyakoribb táplálkozásra készteti. Arról nem is beszélve, hogy a szopás számára nem csak evést jelent, hanem az érzelmi biztonságot is így kapja meg. Ezt a feltöltődést végképp lehetetlen órára beprogramozni…
A három-négy óránkénti szoptatás sok nő esetében kevés a megfelelő mennyiségű tej termelődéséhez, így legtöbbször éppen ez a túl korai kiegészítés és elválasztás oka.
5. Két szoptatás közt adj neki teát!
A „teáztatás” az egyik legmakacsabb tévhit, amely a múltból ránk maradt. Az újszülött meglehetősen bőséges folyadéktartalékokkal jön világra, ha engedik gyakran szopni, akkor a kis mennyiségű kolosztrum is elegendő arra, hogy szomját oltsa. Amikor belövell a tej, még tudományos alapokon is elég nehéz megmagyarázni, hogy vajon miért lenne szükség folyadékpótlásra. Az anyatej táplálék és egyben szomjoltó is. Ha a kicsi szomjas, mellre kell tenni. A teáztatással egy sor fölösleges kockázat jelenik meg a baba életében:
– értékes anyatej helyett értéktelen (sőt, néha veszélyes) folyadékot kap;
– csökken az étvágya és a szopási kedve, ezért csökkenhet az anyatej mennyisége;
– a cumisüveg miatt megváltozhat a szopási módszere: rosszul kap rá a mellre, csak szívogatja, majd kilöki. A baba éhen marad, a mellbimbó megsérülhet.
– rászokik a cumisüvegre, később nehéz lesz leszoktatni;
– a teában és a cumin elszaporodó kórokozók megbetegíthetik a babát, de mindenképpen befolyásolják a bélflóráját.
6. Ha nem elég feszes a melled, várj a szoptatással, amíg meg nem telik!
Természetes folyamat, hogy a mellek első hetekben tapasztalt feszessége elmúlik. Ha beáll a kereslet-kínálat megfelelő aránya, megszűnik a túltermelés. A feszességért különben sem csak a tej mennyisége felelős, hanem a szülés utáni időszakban fellépő átmeneti ödéma is. Az első hónap vége felé ez jelentősen csökken – de tejünk továbbra is lesz elég. Ha két szoptatás között húzzuk az időt, éppen az ellenkezőjét érjük el annak, amit szeretnénk. Lehet, hogy az adott szoptatáshoz több tej áll majd a baba rendelkezésére, de a másnap-harmadnap már hiába várjuk ezt az eredményt: szervezetünk a tejtermelés csökkentésével válaszol a ritkább szoptatásra.
7. Ha gyógyszert szedsz, nem szoptathatsz!
Sajnos sok baba szoptatása bukik meg ezen a ponton! A szoptatás és a gyógyszerszedés többnyire összeegyeztethető. A kezelőorvos alaposságán múlik, hogy megkeresi-e a megfelelő gyógyszert vagy kezelési módot az anya számára, és felvilágosítja-e arról, hogy a szoptatás abbahagyása vagy az anya gyógyszerszedése jelent-e nagyobb kockázatot a baba számára.
8. Ha sír, biztosan éhes – pótlást kell neki adni!
A kisbabák rengeteg dolog miatt sírhatnak, nem kell azonnal az éhezésre gondolni. Az éhezés jele nem pusztán a sírás. Ha a csecsemő gyarapszik, naponta legalább öt pisis pelusa van, és az első hat hétben napi több kakis pelenkát is találunk, szinte biztos, hogy nem az éhség miatt sír. A gyakoribb szoptatástól néhány nap múlva erőteljesen beindul a tejtermelés. Az indokolatlanul adott pótlás hatására viszont csökken a tej mennyisége. Ezenkívül az 5. pontban felsorolt veszélyekkel is számolnunk kell.
9. Egy ekkora gyereknek már muszáj valami mást is ennie!
Az „ekkora” jelzőt sajnos a mai napig sokan a három-négy hónapos babákra értik. A csecsemőknek fél évig nincs szükségük az anyatejen kívül másra, de sokan még féléves kor után is csak kóstolgatnak, akár hónapokig. Az anyatej kielégíti táplálék- és folyadékigényüket. Az egyéb ételek erőszakos bevezetése (a gyerek tömése, kiéheztetése) későbbi táplálkozási problémákhoz vezethet.
10. Válaszd el, ez a tej már nem ér semmit!
Az anyatej összetétele folyamatosan változik, de értéke a gyerek szempontjából állandó marad. Mindig fontos tápanyagokat, ásványi sókat, vitaminokat és immunanyagokat tartalmaz. A szopás ráadásul a gyereknek és az anyának egyaránt fontos érzelmi támaszt jelenthet. A hirtelen (és értelmetlen) elválasztás mindkettőjüket megviseli. Az elválasztásnak sok elfogadható oka lehet (például súlyos betegség, halaszthatatlan és a babára káros orvosi vagy gyógyszeres kezelés, az anya túlterheltsége), de az anyatej minőségi romlására hivatkozni semmiképpen sem tisztességes dolog.