A terhesgondozás útvesztőiben

Betűméret
Rist Lilla
Kismama magazin
2009. 05. 25.

Olyan összeállítást terveztünk, amely mindenki számára hasznos információkat tartalmaz a babavárás idején ajánlott vizsgálatokról. Hát nem volt egyszerű! Minduntalan kérdésekbe, furcsaságokba botlottunk, s bizony néha mi is elvesztettük a fonalat.

A terhesgondozásnak nevezett vizsgálatsorozat célja az, hogy lehetőleg egészséges kisbabád szülessen úgy, hogy közben te magad is egészséges maradj. Jogos tehát, ha figyelünk erre az időszakra. A „terhesgondozás” rendszere elég szövevényes nálunk, ezért jó, ha egy-két dolgot végiggondolsz, mielőtt vizsgálatról vizsgálatra kezdesz járni. Sokféle jó megoldás lehetséges. A vizsgálatok száma sincs kőbe vésve, ahogy az esetleges problémákra is számtalanféle javaslattal találkozhatsz. Attól függ, milyen szakemberrel hozott össze a sors.

Kihez fordulhatsz?
Terhesgondozást ma Magyarországon háziorvos, szülész-nőgyógyász és védőnő végezhet. És itt rögtön felmerül a kérdés, hogy szülésznő miért nem. Hiszen egészséges várandósság és szülés esetén a kismamának elég volna csupán a választott bábájával találkoznia – így van ez az uniós országok többségében – orvost nem is kellene látnia, még szüléskor sem, ha minden rendben zajlik. Ettől azonban még messze járunk.
– Jelenleg semmilyen jogosítványunk sincs várandósgondozásra – mondja Rákócziné Krämer Ágnes szülésznő –, holott erre kiképeztek bennünket. Ez a tény ellenkezik az uniós gyakorlattal is, ott a szülésznő felel a várandósgondozásért. Pedig a nők számára optimális volna, ha az egész folyamatot a várandósságtól a gyermekágyig egy szakember követné nyomon. A gyereknek is ez volna a jó. Ma már egyre többen választanak maguknak szülésznőt, az igény tehát megjelent. Ezért volna fontos, hogy ez választható lehetőség legyen.
A szülésznő azonban jóval később kapcsolódik be a folyamatba. Legtöbbször már csak a szülés közeledtével, vagy akkor, amikor szülésfelkészítőre jársz hozzá a kórházba. De nagyot ugrottunk, mert az első lépés nem ez, hanem a kiskönyv megszerzése.

Így szerezhetsz kiskönyvet
Ehhez szülész-nőgyógyász szakorvosnak kell igazolnia, hogy valóban várandós vagy, ez többnyire a nulladiknak nevezett ultrahangvizsgálattal történik. Ezután mehetsz el a védőnőhöz a lakóhelyed szerint illetékes tanácsadóba, ő fogja kiállítani a kiskönyvedet, vagyis azt a dokumentumot, amibe a vizsgálatokról szóló bejegyzéseket gyűjtögetheted. A védőnőt nem lehet megkerülni. Ő az, aki elvileg átvezet a terhesgondozás szövevényes rendszerén, tanácsokkal lát el és javaslatokat tesz. Neki van ideje arra, hogy olyan kérdésekre is választ adjon, amelyekre a szakrendelőben nincs idő. A gond csak az, hogy bár a védőnő hivatalosan kézben tartja a terhesgondozást, vizsgálatokra nem adhat beutalót. Azért el kell majd menned a háziorvoshoz vagy a szülészhez – de ebben az esetben csak az a szakorvos „jó”, aki az OEP-pel is kapcsolatban áll. Ezt érdemes tudnod, mert a magánrendelőben a magánorvos éppen úgy nem állíthat ki beutalót vizsgálatokra, mint a védőnő. Ez azt jelenti, hogy ha magánorvoshoz jársz, akkor is el kellene menned a helyi szakrendelőbe vagy a háziorvosodhoz beutalóért. Ezzel szemben a gyakorlat azt mutatja, hogy valamilyen kiskapu révén az orvosod, védőnőd mégiscsak megoldja valahogy, hiszen teljesen életszerűtlen volna, hogy a kilenc hónapot orvostól orvosig rohangálással és várakozással töltsd – noha a szabályok szigorú betartása lényegében ezzel járna.  A lényeg, hogy beutalóra pedig szükség lesz, mert a várandósság első harmadában teljes vérképvizsgálat történik, megnézik a vércukrodat, a vércsoportodat, hogy nem vagy-e Rh-negatív, valamint vizeletvizsgálatra is számíthatsz. Eddig rendben is volna, de ezután kezdődik a magzati fejlődési rendellenességek szűrésével kapcsolatos kavarodás.

Az AFP hasznos, csak nem önmagában!
A 16. héten anyai vérből végzett AFP-vizsgálat nem más, mint a sok lehetséges biokémiai jelzőanyag közül az egyiknek a mérése. Két évtizeddel ezelőtt még csak ezt az egyet tudták vizsgálni, de ma már jelentősen bővült a paletta, már ami a technikai lehetőségeket illeti. Az OEP azonban csak az AFP-t fizeti minden kismama számára, illetve bizonyos esetekben, ha az eredmény eltér a normális tartománytól, akkor még egy jelző, a szabad ßHcg vizsgálatára is sor kerülhet. Ennek azonban alacsony a találati aránya, gyakori a hiábavaló aggodalmat keltő pozitív eredmény, amelyek miatt sok kismamát tesznek ki feleslegesen olyan további vizsgálatoknak, amelyek vetéléssel végződhetnek az esetek egy százalékában. A tőlünk nyugatabbra fekvő országokban ezt a szűrővizsgálatot éppen ezért nem végzik önmagában, csupán további biokémiai jelzőanyagokkal együtt, így ugyanis akár 95 százalékosra is növelhető a találati arány az eredeti harmincról. A Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium nálunk is tárgyalt a vizsgálat bővítéséről, de nincs végleges döntés, és szakmai állásfoglalás sem született. Ennek az a legfőbb oka, hogy bár számtalan tény mutatja, hogy az AFP önmagában nem megbízható, az OEP nem tudja finanszírozni a sokkal drágább teszteket.
– A legfontosabb a 12. heti ultrahang, amelyen már nagyon sok mindent meg tud állapítani a jó szakember egy jó készülék segítségével – magyarázza Dobrova Beatrix pomázi védőnő. – A magzat nyaki redőjén kívül mérni tudják az orrcsont, az állcsont nagyságát, a gyomor és a hólyag telítettségét, a csöves csontok hosszát, észre lehet venni bizonyos hasadéktípusokat, vizsgálni tudják a szívet és a gerincet. Ennek alapján megállapítható a Down-szindróma kockázatának mértéke, valamint a nyitott gerinc és egyéb más belső fejlődési rendellenességek. Az ekkor végzett ultrahang és két biokémiai jelző (PAPP-A és szabad ßHcg) vizsgálata a 16. héten végezhető kvartett-teszttel kiegészítve adja a legpontosabb, 94 százalékos találati arányt a Down-szindróma valószínűségére. Az eredményt a diganosztikus vizsgálattal (korionboholy-biopszia vagy amniocentézis) lehet megerősíteni, amelyből minden kétséget kizáróan kiderül, Down-szindrómás-e a magzat. Ezt mindig elmagyarázzuk a kismamáinknak. Az AFP-vel kapcsolatban érdemes tudni, hogy kötelező vizsgálat a magyar jogrendszerben nincs, mindenkinek jogában áll visszautasítani.
Te azonban dönthetsz úgy, hogy saját költségedre elvégezteted a több biokémiai jelzőanyagot is vizsgáló tesztet. Erre akkor érdemes beruháznod, ha a családban már előfordult valamilyen genetikai rendellenesség, ha elmúltál már harmincöt éves, és ha az ultrahangvizsgálat során valamilyen kétely merült fel.

Táblázatunkban összefoglaljuk, melyik tesztelnevezés mit takar, és mikor kerül rá sor. A vizsgálatok ára 25-38 ezer forint között van. Amint látszik, a kombinált teszt kivételével valamennyi tesztnek része az AFP vizsgálata is. Ha tehát e tesztek valamelyikét elvégeztetted, a külön AFP-vizsgálat már felesleges. A sárga színnel jelölt teszt a Sejtbank Kft.-vel szerződésben álló kórházakban ingyenes a kismamáknak.

  1. harmad
szűrés: 12-14. hét
 2. harmad
szűrés: 16-19. hét
Kombinált teszt (fizetős)
 PAPP-A, szabad ßHcg
ultrahangos tarkóredő- és orrcsontszűrés
 
Integrált teszt (fizetős) PAPP-A AFP, uE3, szabad ßHcg, inhibin A
 Négyes vagy kvartett-teszt (fizetős)
  AFP, uE3, szabad ßHcg, inhibin A
 Szekvenciaszűrés (fizetős) Kombinált teszt
Négyes teszt
 AFP (minden biztosított
kismamának jár) 
  AFP + bizonyos esetekben szabad ßHcg
   

 
Egyedi megoldások
– Valóban nem „kötelezőek” a terhesgondozás során alkalmazott vizsgálatok – erősíti meg az elhangzottakat Dr. Fülöp Tamás szülész-nőgyógyász. – Inkább azt mondanám, hogy a terhesgondozás a magyar szokásjog alapján zajlik. Így a „kötelező” vizsgálatsorozatba beletartozik háromszori teljes vizelet- és vérképvizsgálat, négyszeri ultrahang, az AFP, a hepatitiszszűrés és a 36. héttől hetente végzett CTG-vizsgálat. De nagyon egyedi, hogy végül ki mit hogyan végeztet el. Ennek valóban nincs egységes rendszere. De ha kiderül – utólag –, hogy valamilyen vizsgálat nem történt meg, és abból bárkinek károsodása származott, akkor az orvos perelhető lesz, és a bíróság számon fogja kérni rajta. Közben nagyon sok felesleges vizsgálatot kell elvégeztetnünk, aminek az a következménye, hogy a kismama rendelőről rendelőre jár. Ennek gyakran nem a betegségtől, inkább a perektől való félelem az oka. Mert kötelező előírás nincs – talán az orvosi tankönyv szerinti protokollt lehetne ennek tekinteni, de az már sok tekintetben idejétmúlt, hiszen ebben szerepel az AFP-vizsgálat szükségessége is. Így végül mindenki a saját legjobb belátása szerint dolgozik. A magánrendelőmben megjelenő pácienseimnek például az AFP helyett a kombinált tesztet szoktam javasolni. Ilyenkor a kismama fizet, nem az OEP. De úgy tapasztalom, megéri, mert nem mérhető, mennyi aggodalmat okoz az anyának egy tévesen pozitív eredményt hozó AFP. Magánorvosként nehezíti a helyzetemet, hogy nem írhatok beutalót a vizsgálatokra, ezért a pácienseimnek a szakorvosi rendelőkben is meg kell jelenniük. A védőnőktől sem mindig kapok segítséget, mert ők gyakran a „kötelező” vizsgálatokat kérik számon. Mindenki mást gondol fontosnak, és ezért másképp is csinálja. Szerintem az egyik legfontosabb ebben a folyamatban az ultrahang. Valószínűleg az volna a jövő útja, ha ez erre szakosodott centrumokban magasan képzett szakemberek segítségével jó minőségű gépeken történne.