A meddőség lelki okai
A meddőség testi okai
Spermium
Petesejt
Policisztás ovárium
Ha az ivarsejtek találkozása akadályozott
Genetikai összeillés
A meddőség lelki okai
Több olyan esetet ismerünk, amikor a házaspár és az orvosok évekig tartó küzdelme sem vezet eredményre. Végül a pár örökbe fogad egy gyermeket, vagy belenyugszik a helyzetbe: lemondanak az újabb próbálkozásokról. És ekkor váratlanul bekövetkezik a terhesség. A kulcsszó a megnyugvás. Egyes pszichológiai iskolák szerint az embert nem önmagában, hanem múltjával, életfeltételeivel, környezetével együtt kell egy rendszerben szemlélnünk. Nem biztos, hogy testünkben rejlik az ok – az egész rendszer működésének eredménye is lehet, hogy elmarad a várt terhesség. Ebben az értelemben a meddőség nem hiba, hanem helyes válasz, amit a szervezet az adott körülmények között adhat. Ez a működési mód őseinknél teljesen indokolt volt: éhínség, természeti katasztrófák vagy más válságos élethelyzet esetén „nem volt kifizetődő” szaporodni, mert az utódoknak csekély esélyük volt a túlélésre. Mai világunkban számtalan olyan helyzet állhat elő, amit a szervezet válságosnak érzékel. Ilyenkor stresszhormonok árasztják el a szervezetet, ezek hátráltatják a nemi hormonok működését. Vagyis ha a szervezet túlzottan nagy stressznek van kitéve, „megmakacsolja magát”, nem fogan meg a gyermek. Ahhoz, hogy ez a folyamat beinduljon, nem kell háború vagy éhínség: elég, ha túlhajtjuk magunkat (intenzív sportolás), alultápláltak vagyunk (erős fogyókúra), de sajnos a komoly, akár még a gyermekkorban bekövetkezett lelki trauma, például szexuális zaklatás is tartósan a terhesség elleni védekezésre késztetheti testünket. Agyunk ugyanis nem tesz különbséget biológiai és lelki stressz között, ugyanolyan „hormonzavart” produkál mindkét esetben. Az orvoshoz forduló nőnél ezt meg is állapíthatják, már az első vizsgálatok során. A szervezet azonban nagyon sokszor ellenáll a gyógyszeres kezelésnek, és mindenképp „meg akarja védeni” az asszonyt a terhességtől. A valódi megoldást ilyenkor nem az hozza, ha felvesszük a harcot ezzel az ősi és teljesen logikus válasszal, hanem az, ha megszüntetjük a stresszreakció okát. Több vizsgálat igazolja, hogy akár rövid, stresszcsökkentő pszichoterápiával is jó eredményeket lehet elérni a meddőség gyógyításában.
A meddőség testi okai
Spermium
Az utóbbi évtizedekben a Föld bizonyos országaiban jelentősen csökkent a férfiak nemzőképessége. Ezt legtöbben a környezetszennyezésnek tulajdonítják, hiszen a jelenség főként a fejlett iparú országokban szembetűnő. Ha milliliterenként 20 millió spermium jelenik meg, ebből 35 százalék érett, ezek 50 százalékának jó a mozgáskészsége, akkor jó nemzőképességről beszélünk. Ha az értékek ez alatt vannak, csökken az esély a megtermékenyítésre. Gyakran előfordul, hogy a spermiumok számával nincs gond, de a rendelkezésre álló sejtek éretlenek. A férfi spermiumtermelő szövete nagyon érzékeny. Az érést megzavarja a kelleténél akár csak néhány fokkal magasabb hőmérséklet is. Ezt okozhatja az, hogy a herék még megszületés után sem szállnak le a herezacskóban, hanem a melegebb hasüregben vagy a lágyékban maradnak. Felnőttkorban a szoros, szűk nadrágok árthatnak az érési folyamatnak. A spermiumok mennyiségéről és minőségéről több, különböző időpontban végzett vizsgálat adhat csak értékelhető információt.
A férfiaknál a tesztoszteron csökkent mennyisége okozhat termékenységi problémákat. Nem csak nemzésképtelenség, hanem általános gyengeség és a szexuális késztetés hiánya is együtt jár ezzel az állapottal. A hormonhiányt vérvizsgálattal ki lehet szűrni.
Petesejt
A petesejtek éretlen állapotban várakoznak sorukra a petefészekben. A serdülés időszakától minden hónapban érni kezd néhány, de csak egy éri el azt a fokot, hogy kiszabaduljon a tüszőből, és útnak induljon a petevezetéken át a méh irányába. Az érési folyamatot rettentően összetett hormonális rendszer szabályozza. Ennek minden szintjén adódhat probléma. Már igen kicsi eltérés is okozhat peteérési nehézséget.
Az agy hipotalamusz nevű területe termeli azt a hormont (GnRH), ami az egész folyamatot szabályozza. Előfordulhat, hogy GnRH-hiány okozza a meddőséget, de ezt nagyon nehéz kimutatni. A GnRH gyógyszer formájában pótolható. Ez a hormon alakítja az agyalapi mirigy működését. Az agyalapi mirigy hormonjai szabályozzák a női ciklust. Hormontermelését befolyásolhatja daganat, stressz, túlzott fogyókúra vagy éppen elhízás. Ha lehet, ilyenkor elsősorban az okok megszüntetésével (stresszmentes környezet, életmód-változtatás) próbálnak segíteni, de ha ez nem sikerül, a gyógyszeres hormonpótlás vezethet sikerhez.
A csökkent pajzsmirigyműködés is okozhat meddőséget. Ez az állapot nem rontja az ember közérzetét, semmilyen egyéb tünetet nem okoz, „csak” a megtermékenyülést gátolja. Egyszerű vérvizsgálattal és belgyógyászati kezeléssel megoldható ez a probléma.
Előfordul, hogy hiába van minden rendben a „felsőbb körökben”, a petefészek nem érzékeli az agyból, hormonális úton érkező üzeneteket. Nem érnek be teljesen a tüszők, vagy be sem indul az érésük. Ennek következtében ösztrogén sem termelődik, hiszen ez a hormon a tüszőkben keletkezik. Az is előfordul, hogy a ciklus második felében a tüszőből keletkező sárgatest nem termel elég progeszteront, ezért megrövidül a ciklus. A tüszőérés zavarát többnyire gyógyszeres kezeléssel szüntetik meg. Ennek egyik veszélye, hogy egyszerre több tüsző érik meg, így többszörös ikerterhesség következik be. A többes ikrek kihordása, megszülése mindig kockázatos.
A hormonális problémák többsége ciklusváltozást eredményez, ezt még házilag is ki lehet mutatni menstruációs naptár vezetésével, az ébredési hőmérséklet nyomon követésével.
A prolaktin nevű hormon túltermelődése nem változtatja meg a ciklust, mégis meddőséget okoz. A magas prolaktinszint biztosítja a tejtermelést, és egyúttal megakadályozza, hogy a szoptató anya idejekorán újra várandós legyen. Ez a probléma többnyire másodlagos meddőséget okoz, többféle gyógyszer is alkalmas a kezelésére.
Jelentősen megzavarja a hormonális szabályozást, ha a nő szervezetében túl sok tesztoszteron termelődik. A rendszertelenül menstruáló nők egyharmadánál ez okozza a problémát. A kísérő tünet lehet szőrösödés és pattanásos bőr. Ez a tünetegyüttes gyakran a túlsúlyos nőknél jelenik meg, jelentős javulást hozhat egy következetes fogyókúra. Nem ritka, hogy emellett kimutatható a PCO szindróma is.
Policisztás ovárium
A PCO-szindróma a termékeny korú nők három-öt százalékát sújtja. A meddőség oka az, hogy a hormonháztartás hibája miatt a petefészekben egyszerre sok tüsző indul érésnek, ám ez az érés nem fejeződik be, nem történik rendszeresen ovuláció. Mivel kórosan megemelkedik a tesztoszteron (férfi nemi hormon – ami bizonyos mennyiségben a női szervezetben is jelen van) szintje, a PCOS-ben szenvedő nők egy része a rendszertelen cikluson kívül más tünetekről is beszámol. Jellemző a zsíros bőr és haj, a pattanások megjelenése, fokozott, férfias szőrnövekedés, férfias hajvesztés, elhízás. A PCOS miatt kialakult meddőség sok esetben egy komolyabb fogyókúra hatására is oldódhat. Megfigyelték, hogy nagyjából ötszázalékos súlyvesztés hatására gyakran visszatér az ovuláció. Adott a lehetőség a ciklus gyógyszeres befolyásolására is, de ennek is nagyobb a sikere, ha a paciens nem túlsúlyos. Segíthet még az ovárium drilling műtét, melynek során műtéti úton távolítják el a petefészekcisztákat. Az eljárás nagyon hatásos: általában az operáció után rövid időn belül normális menstruációs ciklus alakul ki. Ha ez nem történik meg, akkor is sokkal érzékenyebbé válik a petefészek a gyógyszeres kezelésre. A műtét utáni egy éven belül létrejött terhességek aránya közel nyolcvan százalék.
Ha az ivarsejtek találkozása akadályozott
Előfordul, hogy a petesejtek és a hímivarsejtek találkozása elé gördül akadály. Gyulladás, fertőzés, hegesedés következtében összetapadhatnak a mellékherejáratok vagy a spermavezetékek. A spermautak elzáródását az esetek egy részében mikrosebészeti műtéttel meg lehet szűntetni. Ha ez nem sikerül, műtét útján lehet a hereszövetekből spermiumot nyerni, és mesterséges megtermékenyítést végezni.
A spermiumok útja a női szervezetben igen viszontagságos, de normális esetben néhány százan (a több millióból) mégis eljutnak a petesejtig, és közülük egy meg is termékenyíti. Ám előfordulhat, hogy a hímivarsejteknek a szokásosnál több nehézséget kell leküzdeniük. Egyes hüvelyfejlődési rendellenességek komoly akadályt képezhetnek, ezek szerencsére műtéti úton orvosolhatók. Előfordul, hogy a méhszájat védő méhnyaknyák áthatolhatatlanul sűrű, vagy a szokásosnál több immunagyagot tartalmaz, ami elpusztítja a spermiumokat. Ebben az esetben mesterséges megtermékenyítéssel lehet segíteni a gyerekre vágyó páron.
A meddőség legismertebb oka a petevezeték-elzáródás. Ez az állapot gyulladás vagy nyálkahártya-burjánzás következtében jön létre. Ha csak az egyik petevezeték záródott el, akkor létrejöhet terhesség, de kisebb eséllyel. Ha mindkettő összetapadt, természetes úton nem következhet be megtermékenyülés. Ha csak részleges az elzáródás, a hímivarsejtek elérnek a petesejtig, de jóval nagyobb embrió már nem jut el a méhig, így méhen kívüli terhesség jöhet létre. A petevezeték elzáródást vizsgálhatják kontrasztanyag befecskendezésével. A másik lehetőség az altatásban végzett, kis műtétnek számító hastükrözés. Ennek során a diagnózis felállítása mellett lehetőség van a probléma azonnali megszüntetésére. Ha nem oldható fel az elzáródás, a lombikbébiprogram segíthet.
A petevezeték-elzáródás egyik oka lehet az endometriózis, vagyis a méhnyálkahártya jóindulatú burjánzása. Méhnyálkahártya-darabkák jelennek meg a méh izomzatában, a petefészekben, a petevezetékben vagy más medencei szervekben, és ugyanúgy, ciklikusan változnak, mint a normális méhnyálkahártya: növekednek, kifejlődnek, majd vérzés kíséretében lelökődnek. Ez az egyik leggyakoribb nőgyógyászati betegség, menstruáció idején általában komoly fájdalmat okoz. Hastükrözéssel meg lehet állapítani a gócok helyét, ezek egyúttal el is távolíthatók, de gyógyszeres kezelés is lehetséges.
Genetikai összeillés
A gyereket hiába váró párok 12 százalékánál azonban – a jelenleg elterjedt módszerekkel – nem lehet kimutatni semmilyen szervi vagy hormonális eltérést, ekkor „ismeretlen eredetű meddőségről” beszélünk. Az ilyen esetek egy részére adhat magyarázatot egy viszonylag új keletű kutatási irányzat.
A terméketlenség egyik oka lehet, hogy a pár tagjainak nem különbözik eléggé egy fontos géncsoportjuk , amelyet az egyszerűség kedvéért mostantól nevezzünk az angol rövidítése alapján MHC-nek (major histocompatibility complex, nagy szövet-összeférhetőségi komplex). Genetikai vizsgálat helyett egyszerű házi teszttel is eldönthetjük, összeillünk-e ezen a téren. Szagoljuk meg életünk párját! Ha jó illatúnak érezzük (a testszagát! most hagyjuk az arcvizet meg a dezodort!), akkor valószínűleg minden rendben. Kivéve, ha fogamzásgátlót szedünk, ekkor ugyanis becsaphat az orrunk.
Az MHC segítségével képes felismerni a szervezet a saját és nem saját szöveteket, vagyis azokat az anyagokat, amelyeket kockázat nélkül befogadhat azoktól, amelyek ellen védekeznie kell. A gyerek immunrendszere annál erősebb, minél jobban különbözik a szülei MHC-je. A leendő anya – ösztönösen – úgy keresi a párját, hogy minél életrevalóbb utódja legyen. Ez az oka annak, hogy a sajátjától eltérő MHC-vel rendelkező férfiakhoz vonzódik. De vajon honnan tudja, ki hordozza a megfelelő génkomplexet? Az orra vezeti: az MHC szerkezete érezhetően befolyásolja a test illatát.
Ezt a híres „büdöspóló-kísérlet” során bizonyították kutató biológusok. Két napon át hordott trikókat kellett megszagolniuk és véleményezniük a kísérleti alanyoknak. Az alanyok azoknak a pólóját találták vonzónak, akiknek az MHC-je jobban különbözött a sajátjuktól. Azonban voltak kivételek: azok a nők, akik fogamzásgátló tablettát szedtek. Ők ugyanis pont azoknak a nőknek és férfiaknak a szagát találták kellemesebbnek, akiknek az MHC-je hasonló volt a sajátjukhoz. A fogamzásgátló tabletták terhességhez hasonló hormonális állapotot hoznak létre a szervezetben. Várandósság idején a nők másképp választanak. Az ember hosszú evolúciója során a terhesség időszakában a család jelentette a védelmet, a születendő gyerek körüli segítséget. A várandós nő ezért a rokonnak tűnő, hasonló génállományú emberekhez vonzódik, tőlük számíthat oltalomra.
A tanulság sajnos elég lehangoló: ha párválasztás idején a nő fogamzásgátlót szed, könnyen előfordulhat, hogy olyan férfihez vonzza az orra, akivel genetikailag (legalábbis az MHC tekintetében) nem fog jól kijönni.
Kimutatták, hogy az ilyen „hibás választás” erősen csökkenti a pár termékenységét. Hasonló MHC-jű pároknál már a teherbeesés is nehezen sikerül, és magas a korai vetélések száma.
Mi tegyünk? A téma kutatói is nehezen tudják megválaszolni ezt a kérdést. A fogamzásgátló tablettát szedő nők túlnyomó része probléma nélkül teherbe esik a tabletta elhagyását követően. A meddő párok esetében azoknál, akiknél semmi szervi ok nincs, felmerülhet, hogy a háttérben a génállomány túlzott hasonlósága húzódik meg.
Az egyetlen tanács, amelyet a kutatók adnak, hogy védekezzünk egy ideig más módon, ha valakivel családalapítást tervezünk. Ha továbbra is szeretjük egymás illatát, kicsi az esély, hogy a genetikai hasonlóság lesz az akadálya a teherbeesésnek.
A meddőség testi okai
Spermium
Petesejt
Policisztás ovárium
Ha az ivarsejtek találkozása akadályozott
Genetikai összeillés
A meddőség lelki okai
Több olyan esetet ismerünk, amikor a házaspár és az orvosok évekig tartó küzdelme sem vezet eredményre. Végül a pár örökbe fogad egy gyermeket, vagy belenyugszik a helyzetbe: lemondanak az újabb próbálkozásokról. És ekkor váratlanul bekövetkezik a terhesség. A kulcsszó a megnyugvás. Egyes pszichológiai iskolák szerint az embert nem önmagában, hanem múltjával, életfeltételeivel, környezetével együtt kell egy rendszerben szemlélnünk. Nem biztos, hogy testünkben rejlik az ok – az egész rendszer működésének eredménye is lehet, hogy elmarad a várt terhesség. Ebben az értelemben a meddőség nem hiba, hanem helyes válasz, amit a szervezet az adott körülmények között adhat. Ez a működési mód őseinknél teljesen indokolt volt: éhínség, természeti katasztrófák vagy más válságos élethelyzet esetén „nem volt kifizetődő” szaporodni, mert az utódoknak csekély esélyük volt a túlélésre. Mai világunkban számtalan olyan helyzet állhat elő, amit a szervezet válságosnak érzékel. Ilyenkor stresszhormonok árasztják el a szervezetet, ezek hátráltatják a nemi hormonok működését. Vagyis ha a szervezet túlzottan nagy stressznek van kitéve, „megmakacsolja magát”, nem fogan meg a gyermek. Ahhoz, hogy ez a folyamat beinduljon, nem kell háború vagy éhínség: elég, ha túlhajtjuk magunkat (intenzív sportolás), alultápláltak vagyunk (erős fogyókúra), de sajnos a komoly, akár még a gyermekkorban bekövetkezett lelki trauma, például szexuális zaklatás is tartósan a terhesség elleni védekezésre késztetheti testünket. Agyunk ugyanis nem tesz különbséget biológiai és lelki stressz között, ugyanolyan „hormonzavart” produkál mindkét esetben. Az orvoshoz forduló nőnél ezt meg is állapíthatják, már az első vizsgálatok során. A szervezet azonban nagyon sokszor ellenáll a gyógyszeres kezelésnek, és mindenképp „meg akarja védeni” az asszonyt a terhességtől. A valódi megoldást ilyenkor nem az hozza, ha felvesszük a harcot ezzel az ősi és teljesen logikus válasszal, hanem az, ha megszüntetjük a stresszreakció okát. Több vizsgálat igazolja, hogy akár rövid, stresszcsökkentő pszichoterápiával is jó eredményeket lehet elérni a meddőség gyógyításában.
A meddőség testi okai
Spermium
Az utóbbi évtizedekben a Föld bizonyos országaiban jelentősen csökkent a férfiak nemzőképessége. Ezt legtöbben a környezetszennyezésnek tulajdonítják, hiszen a jelenség főként a fejlett iparú országokban szembetűnő. Ha milliliterenként 20 millió spermium jelenik meg, ebből 35 százalék érett, ezek 50 százalékának jó a mozgáskészsége, akkor jó nemzőképességről beszélünk. Ha az értékek ez alatt vannak, csökken az esély a megtermékenyítésre. Gyakran előfordul, hogy a spermiumok számával nincs gond, de a rendelkezésre álló sejtek éretlenek. A férfi spermiumtermelő szövete nagyon érzékeny. Az érést megzavarja a kelleténél akár csak néhány fokkal magasabb hőmérséklet is. Ezt okozhatja az, hogy a herék még megszületés után sem szállnak le a herezacskóban, hanem a melegebb hasüregben vagy a lágyékban maradnak. Felnőttkorban a szoros, szűk nadrágok árthatnak az érési folyamatnak. A spermiumok mennyiségéről és minőségéről több, különböző időpontban végzett vizsgálat adhat csak értékelhető információt.
A férfiaknál a tesztoszteron csökkent mennyisége okozhat termékenységi problémákat. Nem csak nemzésképtelenség, hanem általános gyengeség és a szexuális késztetés hiánya is együtt jár ezzel az állapottal. A hormonhiányt vérvizsgálattal ki lehet szűrni.
Petesejt
A petesejtek éretlen állapotban várakoznak sorukra a petefészekben. A serdülés időszakától minden hónapban érni kezd néhány, de csak egy éri el azt a fokot, hogy kiszabaduljon a tüszőből, és útnak induljon a petevezetéken át a méh irányába. Az érési folyamatot rettentően összetett hormonális rendszer szabályozza. Ennek minden szintjén adódhat probléma. Már igen kicsi eltérés is okozhat peteérési nehézséget.
Az agy hipotalamusz nevű területe termeli azt a hormont (GnRH), ami az egész folyamatot szabályozza. Előfordulhat, hogy GnRH-hiány okozza a meddőséget, de ezt nagyon nehéz kimutatni. A GnRH gyógyszer formájában pótolható. Ez a hormon alakítja az agyalapi mirigy működését. Az agyalapi mirigy hormonjai szabályozzák a női ciklust. Hormontermelését befolyásolhatja daganat, stressz, túlzott fogyókúra vagy éppen elhízás. Ha lehet, ilyenkor elsősorban az okok megszüntetésével (stresszmentes környezet, életmód-változtatás) próbálnak segíteni, de ha ez nem sikerül, a gyógyszeres hormonpótlás vezethet sikerhez.
A csökkent pajzsmirigyműködés is okozhat meddőséget. Ez az állapot nem rontja az ember közérzetét, semmilyen egyéb tünetet nem okoz, „csak” a megtermékenyülést gátolja. Egyszerű vérvizsgálattal és belgyógyászati kezeléssel megoldható ez a probléma.
Előfordul, hogy hiába van minden rendben a „felsőbb körökben”, a petefészek nem érzékeli az agyból, hormonális úton érkező üzeneteket. Nem érnek be teljesen a tüszők, vagy be sem indul az érésük. Ennek következtében ösztrogén sem termelődik, hiszen ez a hormon a tüszőkben keletkezik. Az is előfordul, hogy a ciklus második felében a tüszőből keletkező sárgatest nem termel elég progeszteront, ezért megrövidül a ciklus. A tüszőérés zavarát többnyire gyógyszeres kezeléssel szüntetik meg. Ennek egyik veszélye, hogy egyszerre több tüsző érik meg, így többszörös ikerterhesség következik be. A többes ikrek kihordása, megszülése mindig kockázatos.
A hormonális problémák többsége ciklusváltozást eredményez, ezt még házilag is ki lehet mutatni menstruációs naptár vezetésével, az ébredési hőmérséklet nyomon követésével.
A prolaktin nevű hormon túltermelődése nem változtatja meg a ciklust, mégis meddőséget okoz. A magas prolaktinszint biztosítja a tejtermelést, és egyúttal megakadályozza, hogy a szoptató anya idejekorán újra várandós legyen. Ez a probléma többnyire másodlagos meddőséget okoz, többféle gyógyszer is alkalmas a kezelésére.
Jelentősen megzavarja a hormonális szabályozást, ha a nő szervezetében túl sok tesztoszteron termelődik. A rendszertelenül menstruáló nők egyharmadánál ez okozza a problémát. A kísérő tünet lehet szőrösödés és pattanásos bőr. Ez a tünetegyüttes gyakran a túlsúlyos nőknél jelenik meg, jelentős javulást hozhat egy következetes fogyókúra. Nem ritka, hogy emellett kimutatható a PCO szindróma is.
Policisztás ovárium
A PCO-szindróma a termékeny korú nők három-öt százalékát sújtja. A meddőség oka az, hogy a hormonháztartás hibája miatt a petefészekben egyszerre sok tüsző indul érésnek, ám ez az érés nem fejeződik be, nem történik rendszeresen ovuláció. Mivel kórosan megemelkedik a tesztoszteron (férfi nemi hormon – ami bizonyos mennyiségben a női szervezetben is jelen van) szintje, a PCOS-ben szenvedő nők egy része a rendszertelen cikluson kívül más tünetekről is beszámol. Jellemző a zsíros bőr és haj, a pattanások megjelenése, fokozott, férfias szőrnövekedés, férfias hajvesztés, elhízás. A PCOS miatt kialakult meddőség sok esetben egy komolyabb fogyókúra hatására is oldódhat. Megfigyelték, hogy nagyjából ötszázalékos súlyvesztés hatására gyakran visszatér az ovuláció. Adott a lehetőség a ciklus gyógyszeres befolyásolására is, de ennek is nagyobb a sikere, ha a paciens nem túlsúlyos. Segíthet még az ovárium drilling műtét, melynek során műtéti úton távolítják el a petefészekcisztákat. Az eljárás nagyon hatásos: általában az operáció után rövid időn belül normális menstruációs ciklus alakul ki. Ha ez nem történik meg, akkor is sokkal érzékenyebbé válik a petefészek a gyógyszeres kezelésre. A műtét utáni egy éven belül létrejött terhességek aránya közel nyolcvan százalék.
Ha az ivarsejtek találkozása akadályozott
Előfordul, hogy a petesejtek és a hímivarsejtek találkozása elé gördül akadály. Gyulladás, fertőzés, hegesedés következtében összetapadhatnak a mellékherejáratok vagy a spermavezetékek. A spermautak elzáródását az esetek egy részében mikrosebészeti műtéttel meg lehet szűntetni. Ha ez nem sikerül, műtét útján lehet a hereszövetekből spermiumot nyerni, és mesterséges megtermékenyítést végezni.
A spermiumok útja a női szervezetben igen viszontagságos, de normális esetben néhány százan (a több millióból) mégis eljutnak a petesejtig, és közülük egy meg is termékenyíti. Ám előfordulhat, hogy a hímivarsejteknek a szokásosnál több nehézséget kell leküzdeniük. Egyes hüvelyfejlődési rendellenességek komoly akadályt képezhetnek, ezek szerencsére műtéti úton orvosolhatók. Előfordul, hogy a méhszájat védő méhnyaknyák áthatolhatatlanul sűrű, vagy a szokásosnál több immunagyagot tartalmaz, ami elpusztítja a spermiumokat. Ebben az esetben mesterséges megtermékenyítéssel lehet segíteni a gyerekre vágyó páron.
A meddőség legismertebb oka a petevezeték-elzáródás. Ez az állapot gyulladás vagy nyálkahártya-burjánzás következtében jön létre. Ha csak az egyik petevezeték záródott el, akkor létrejöhet terhesség, de kisebb eséllyel. Ha mindkettő összetapadt, természetes úton nem következhet be megtermékenyülés. Ha csak részleges az elzáródás, a hímivarsejtek elérnek a petesejtig, de jóval nagyobb embrió már nem jut el a méhig, így méhen kívüli terhesség jöhet létre. A petevezeték elzáródást vizsgálhatják kontrasztanyag befecskendezésével. A másik lehetőség az altatásban végzett, kis műtétnek számító hastükrözés. Ennek során a diagnózis felállítása mellett lehetőség van a probléma azonnali megszüntetésére. Ha nem oldható fel az elzáródás, a lombikbébiprogram segíthet.
A petevezeték-elzáródás egyik oka lehet az endometriózis, vagyis a méhnyálkahártya jóindulatú burjánzása. Méhnyálkahártya-darabkák jelennek meg a méh izomzatában, a petefészekben, a petevezetékben vagy más medencei szervekben, és ugyanúgy, ciklikusan változnak, mint a normális méhnyálkahártya: növekednek, kifejlődnek, majd vérzés kíséretében lelökődnek. Ez az egyik leggyakoribb nőgyógyászati betegség, menstruáció idején általában komoly fájdalmat okoz. Hastükrözéssel meg lehet állapítani a gócok helyét, ezek egyúttal el is távolíthatók, de gyógyszeres kezelés is lehetséges.
Genetikai összeillés
A gyereket hiába váró párok 12 százalékánál azonban – a jelenleg elterjedt módszerekkel – nem lehet kimutatni semmilyen szervi vagy hormonális eltérést, ekkor „ismeretlen eredetű meddőségről” beszélünk. Az ilyen esetek egy részére adhat magyarázatot egy viszonylag új keletű kutatási irányzat.
A terméketlenség egyik oka lehet, hogy a pár tagjainak nem különbözik eléggé egy fontos géncsoportjuk , amelyet az egyszerűség kedvéért mostantól nevezzünk az angol rövidítése alapján MHC-nek (major histocompatibility complex, nagy szövet-összeférhetőségi komplex). Genetikai vizsgálat helyett egyszerű házi teszttel is eldönthetjük, összeillünk-e ezen a téren. Szagoljuk meg életünk párját! Ha jó illatúnak érezzük (a testszagát! most hagyjuk az arcvizet meg a dezodort!), akkor valószínűleg minden rendben. Kivéve, ha fogamzásgátlót szedünk, ekkor ugyanis becsaphat az orrunk.
Az MHC segítségével képes felismerni a szervezet a saját és nem saját szöveteket, vagyis azokat az anyagokat, amelyeket kockázat nélkül befogadhat azoktól, amelyek ellen védekeznie kell. A gyerek immunrendszere annál erősebb, minél jobban különbözik a szülei MHC-je. A leendő anya – ösztönösen – úgy keresi a párját, hogy minél életrevalóbb utódja legyen. Ez az oka annak, hogy a sajátjától eltérő MHC-vel rendelkező férfiakhoz vonzódik. De vajon honnan tudja, ki hordozza a megfelelő génkomplexet? Az orra vezeti: az MHC szerkezete érezhetően befolyásolja a test illatát.
Ezt a híres „büdöspóló-kísérlet” során bizonyították kutató biológusok. Két napon át hordott trikókat kellett megszagolniuk és véleményezniük a kísérleti alanyoknak. Az alanyok azoknak a pólóját találták vonzónak, akiknek az MHC-je jobban különbözött a sajátjuktól. Azonban voltak kivételek: azok a nők, akik fogamzásgátló tablettát szedtek. Ők ugyanis pont azoknak a nőknek és férfiaknak a szagát találták kellemesebbnek, akiknek az MHC-je hasonló volt a sajátjukhoz. A fogamzásgátló tabletták terhességhez hasonló hormonális állapotot hoznak létre a szervezetben. Várandósság idején a nők másképp választanak. Az ember hosszú evolúciója során a terhesség időszakában a család jelentette a védelmet, a születendő gyerek körüli segítséget. A várandós nő ezért a rokonnak tűnő, hasonló génállományú emberekhez vonzódik, tőlük számíthat oltalomra.
A tanulság sajnos elég lehangoló: ha párválasztás idején a nő fogamzásgátlót szed, könnyen előfordulhat, hogy olyan férfihez vonzza az orra, akivel genetikailag (legalábbis az MHC tekintetében) nem fog jól kijönni.
Kimutatták, hogy az ilyen „hibás választás” erősen csökkenti a pár termékenységét. Hasonló MHC-jű pároknál már a teherbeesés is nehezen sikerül, és magas a korai vetélések száma.
Mi tegyünk? A téma kutatói is nehezen tudják megválaszolni ezt a kérdést. A fogamzásgátló tablettát szedő nők túlnyomó része probléma nélkül teherbe esik a tabletta elhagyását követően. A meddő párok esetében azoknál, akiknél semmi szervi ok nincs, felmerülhet, hogy a háttérben a génállomány túlzott hasonlósága húzódik meg.
Az egyetlen tanács, amelyet a kutatók adnak, hogy védekezzünk egy ideig más módon, ha valakivel családalapítást tervezünk. Ha továbbra is szeretjük egymás illatát, kicsi az esély, hogy a genetikai hasonlóság lesz az akadálya a teherbeesésnek.