A gyermek utáni vágy hátterében sokféle indíték állhat. Ez az állapot a
pszichoszexuális fejlődés természetes része: a legtöbb nő életében
eljön az idő, amikor minden tudatosan megfogalmazott érv ellenére
kisbabát szeretne. Ez a vágy képes arra, hogy minden létező észérvet
félresöpörjön. Nagyon fontos, hogy társunkkal újra és újra beszéljünk a
dologról. Még ennél is lényegesebb, hogy saját lelkünk bugyraiba is
lemerüljünk, és végiggondoljuk: nem egyéni problémáink megoldását
reméljük-e a gyermekszüléstől. Sok gyermek fogan azért, hogy édesanyja
el tudjon menekülni a fojtogató szülői fészekből – végre saját lábára
állhasson. Mások azzal a feladattal jönnek világra, hogy megerősítsék
szüleik omladozóban lévő kapcsolatát. Előfordul, hogy az új
családtagnak a meghalt testvér által hagyott űrt kell betöltenie, vagy
a fogyatékos gyermek mellett kell hiánypótló, kisegítő feladatot
ellátnia. Van, akinek elege lett a munkahelyi hajtásból, s a
gyermekvállalás tűnik a legjobb megoldásnak az „igazolt” távolléthez.
Megint más a környezet elvárásainak akar megfelelni azzal, hogy
belesimul a hagyományos anyaszerepbe. Előfordulhat az is, hogy az anya
társától, családjától nem kapja meg a szükséges gyengédséget,
szeretetet, és egy kisgyermektől várja el igényei kielégítését. Vajon
jó vége lehet annak, ha ilyen óriási feladattal bízzuk meg a kis
újszülöttet? Az ilyen gyermekkel általában elégedetlenek a szülei,
hiszen többnyire nem váltja – nem is válthatja be az efféle reményeket.
Sokszor túl hideg, vagy éppenséggel kórosan szoros kapcsolat alakul ki
a szülő és gyermeke között. A kiegyensúlyozatlan szülő–gyermek viszony
nemzedékről nemzedékre szállhat.
Törekedjünk arra, hogy gyermekünk ne azért szülessen a világra, hogy megoldja a gondjainkat. Ő azért van, hogy szeressék és örüljenek neki. Ha puszta létezése egyúttal segítségünkre is van, tekintsük ezt ajándéknak, amit ő hoz számunkra az ismeretlenből. Ha nem hozza, az sem baj. Attól még ugyanúgy szeretjük.
Törekedjünk arra, hogy gyermekünk ne azért szülessen a világra, hogy megoldja a gondjainkat. Ő azért van, hogy szeressék és örüljenek neki. Ha puszta létezése egyúttal segítségünkre is van, tekintsük ezt ajándéknak, amit ő hoz számunkra az ismeretlenből. Ha nem hozza, az sem baj. Attól még ugyanúgy szeretjük.