Kismama magazin
2008. 02. 03.
2008. 02. 03.
Az örökbefogadás különleges lélektani helyzetet teremt, amelynek összesen öt szereplője van, egy gyerek és négy szülő. Az örökbe fogadott gyerek nehezen birkózik meg a ténnyel, hogy az őt örökbe fogadó anya előtt volt már egy édesanyja.
Múltja megismerésétől kezdve
foglalkozik a gondolattal, hogy hova tűnt el a vér szerinti édesanyja,
egyre többet kérdez róla, aki így az örökbefogadó gondolataiban is
állandóan jelen van. Épp emiatt az egyik legnehezebb feladat egy jól
működő örökbe fogadó szülő–gyermek kapcsolat esetén, hogyan lehet
érzelmileg rávezetni a gyereket arra, hogy a valóságban kire számíthat,
kihez tud biztonságosan kötődni.
Az örökbefogadás ugyanakkor nálunk ma még bizonyos értelemben tabunak számít, nem véletlen, hogy a legutóbbi időkig a titkos örökbefogadás volt az általános, és a nyílt változat a nemrégiben elismert civil szervezetek nyomására vált elfogadottá és közismertté. A titkolózás és a titkos örökbefogadás azonban nem ugyanaz, és az egyik nem következik a másikból.
A szakemberek egybehangzóan arra figyelmeztetnek, hogy a gyerek elől nem szabad eltitkolni a múltját. A gyermekpszichiátria szabályai szerint ötéves korig javasolható a titok felfedése, ha később történik, az már sérüléseket okoz.
A véletlenül kiderülő múlt óriási, szinte feldolgozhatatlan traumához vezethet; ilyenkor tényleg világgá szoktak menni a gyerekek. Sok örökbefogadó számára mégis komoly nehézséget jelent belefogni abba a bizonyos beszélgetésbe. Vannak, akik akár évekig is képesek halogatni, míg végül késő lesz.
Fontos állomás a vér szerinti szülő elítélése helyett a vele való együttérzés kialakítása. Ezután könnyebb a múlt feltárása is, amit egy-egy befogadott, örökbefogadott kiscicáról, kiskutyáról szóló igaz mesetörténet elmondásával és átélésével lehet előkészíteni. Ugyanígy egy elhagyott állat befogadása is segíthet. Ezek a történetek nemcsak azt közvetítik, hogy az elhagyottságból van kivezető út, hanem segítségükkel az örökbefogadás fogalma is érthetőbbé válik.
Az örökbefogadás ugyanakkor nálunk ma még bizonyos értelemben tabunak számít, nem véletlen, hogy a legutóbbi időkig a titkos örökbefogadás volt az általános, és a nyílt változat a nemrégiben elismert civil szervezetek nyomására vált elfogadottá és közismertté. A titkolózás és a titkos örökbefogadás azonban nem ugyanaz, és az egyik nem következik a másikból.
A szakemberek egybehangzóan arra figyelmeztetnek, hogy a gyerek elől nem szabad eltitkolni a múltját. A gyermekpszichiátria szabályai szerint ötéves korig javasolható a titok felfedése, ha később történik, az már sérüléseket okoz.
A véletlenül kiderülő múlt óriási, szinte feldolgozhatatlan traumához vezethet; ilyenkor tényleg világgá szoktak menni a gyerekek. Sok örökbefogadó számára mégis komoly nehézséget jelent belefogni abba a bizonyos beszélgetésbe. Vannak, akik akár évekig is képesek halogatni, míg végül késő lesz.
Fontos állomás a vér szerinti szülő elítélése helyett a vele való együttérzés kialakítása. Ezután könnyebb a múlt feltárása is, amit egy-egy befogadott, örökbefogadott kiscicáról, kiskutyáról szóló igaz mesetörténet elmondásával és átélésével lehet előkészíteni. Ugyanígy egy elhagyott állat befogadása is segíthet. Ezek a történetek nemcsak azt közvetítik, hogy az elhagyottságból van kivezető út, hanem segítségükkel az örökbefogadás fogalma is érthetőbbé válik.