Kimaradó légzés

Kéthetes a kisfiam, a 37. hétre, 3050 grammal született, és már a kórházban is voltak légzésproblémái. Éppen ezért javasolta a kezelőorvos, hogy szerezzünk be légzésfigyelőt. Mióta itthon vagyunk, már többször előfordult, hogy kimaradt a légzése, vagy épp az ellenkezője: rendkívül szapora volt. Légzésfigyelő készüléket használunk egész nap, de attól félek, hogy ez nem elég, és baja lesz a fiamnak! A kórházban azt mondták, semmilyen kezelést nem igényel, el fog múlni, csak használjuk folyamatosan a készüléket. Talán azért is, mert első gyerek, de nagyon aggódunk. (Z. G. Győrből)

Érdemes lenne 24 órás úgynevezett apnoé-monitorizálást végezni. Ezt számos intézményben meg lehet tenni. Lényege, hogy az újszülött, illetve a csecsemő légzését, esetleges légzéskimaradását erre szolgáló készülékekkel figyelik meg. Kiderül belőle, hogy ezek az eltérések miként viszonyulnak a szívműködéshez, vérkeringéshez, a vér oxigéntartalmához és így tovább. Ennek ismeretében közelítőleg meg lehet állapítani, hogy az illető milyen mértékben hajlamos a légzés kimaradására. Hangsúlyozom, nem elég megvenni vagy kölcsönözni a légzésfigyelőt, hanem ezzel párhuzamosan meg is kell tanulni, hogyan lehet vészhelyzetben elvégezni az újraélesztést, mit kell tenni akkor, ha a csecsemő „elfelejt” levegőt venni. Gyakorlati tanács, hogy riasztás esetén mindig kapcsoljuk fel a villanyt, és nézzük meg, valóban leállt-e a légzése, lila lett-e a gyerek. Még a legmegbízhatóbb és legjobb légzésfigyelők is riaszthatnak tévesen.